Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egészséges kutya - beteg kutya

Egészséges kutya - beteg kutya

Azt szokták mondani: a jó gazda ránézésre is megállapítja, hogy kutyája egészséges vagy sem. Nem vitás, az állat mozgása, testtartása, viselkedése ékesen árulkodik szervezete állapotáról.
Az egészséges kutya a fejét magasan tartja, fülét, farkát élénken mozgatja, szeme csillogó, nedves. Szőre fényes, sima; bőre rugalmas, ráncba szedhető. Teste mindenütt egyformán meleg; füle és orra hűvös. Végbélben mért hőmérséklete 38,5-39 Celsius-fok. Szájának nyálkahártyáiból nem folyik váladék. Légzése nyugodt, egyenletes. Légzésszáma 10-30, szívverése 70-120 percenként. Étvágya jó, hibátlanul nyel, a vizet normálisan lefetyeli. Napjában kétszer-háromszor ürít bélsarat; nyugodtan, erőlködés nélkül végzi dolgát. A bélsár színe, állaga normális, idegen anyagokat nem tartalmaz. Napjában többször vizel, vizelete élénksárga, áttetsző. Egyenletesen lélegezve alszik, amikor föláll, körülnéz, többnyire nyújtózkodik, megrázza a testét, környezetére élénken reagál.
A kutya beteg vagy legalábbis betegség lappang benne, ha füle, farka, feje lelóg; szeme beesett vagy kidülledt, a kötőhártya száraz, könnyezik, illetve váladékos, szőrzete borzas, bőre száraz; teste nem mindenütt egyformán meleg, egyes helyeken hidegebb vagy forróbb, például a füle és az orra. Szájürege hideg vagy forró, száraz vagy nyálkás, esetleg túlságosan nyálzik. A szájüreget borító nyálkahártyán sebek, kiütések, felrakódások jelenhetnek meg. Orrcimpáit feltűnően mozgatja, légzése erőltetett vagy lassú. A vizet nem fogadja el, szaggatottan nyel, máskor viszont szokatlanul szomjas, túl sok folyadékot iszik. Túl gyakran vagy nagyon ritkán van széklete, esetleg nem ürít bélsarat, vagy ha igen, rendkívül keményet, illetve túlzottan hígat; olykor erőlködve, netán akaratlanul is. Bélsara nyálkát, vért és egyéb idegen anyagokat tartalmaz; szaga a rendesnél kellemetlenebb, erjedt, bűzös. Vizelete kevés, esetleg sok; híg vagy sűrű, nyúlós, vörös vagy éppen véres. A beteg szuka emlőmirigyeiből sűrű, véres vagy sárgás, gennyes váladék szivároghat.
A beteg állat csendes, szomorú, esetleg agreszszív. Környezetét figyelemre sem méltatja. Nehezen áll fel, nem szívesen mozog, illetve állandóan áll vagy éppenséggel folyton fekszik. Nem találja a helyét; feláll, lefekszik, a földre veti magát, hasa felé nézeget, nyög, vonyít, rekedten ugat. Szájában túl sok, vagy túl kevés, esetleg véres a nyál. Szőrzete foltokban hullik.
Különböző bőrelváltozások - gennyes, vöröses kiütések - is keletkezhetnek a kutyán. Füléből bűzös, sűrű, sötétbarna váladék folyhat. Gyakran rázza a fejét, hevesen vakargatja a fülét, harapdálja egyes testrészeit, esetleg görcsökben fetreng.
A tulajdonos tehát valóban elég könnyen megállapíthatja, hogy kutyája egészséges vagy nem. Abban az esetben, ha valami baja van az állatnak, a dolog már lényegesen bonyolultabbá válik. Azt ugyanis, hogy milyen betegségről van szó, már nem lehet csak úgy, "egyetlen pillantásra" megállapítani. Egyrészt azért nem, mert a kutya nem tud beszélni, nem tudja szavakba önteni, hogy hol és mije fáj. Másrészt a legtöbb betegség viszonylag kevés tünettel jár, arról már nem is beszélve, hogy egymástól teljesen eltérő bajok is járhatnak azonos tünetekkel. Mindenekelőtt persze azt kell csalhatatlanul tudnunk, hogy a kutyánk valóban beteg-e vagy sem!

Nagy általánosságban a következő tünetek jelzik a betegséget: a viselkedés megváltozása, az étvágy csökkenése vagy fokozódása, a láz, valamint a borzongás.
Vegyük sorra ezeket...

VISELKEDÉS MINT VÉSZCSENGŐ
A kutyák rendszerint megbetegedéssel válaszolnak a nem megfelelő környezeti feltételekre vagy a szakszerűtlen táplálásra. Az is előfordulhat, hogy mielőtt még szervezetük megbetegedne, külsejük megváltozik - például szőrzetük veszít a fényéből -, közérzetük rosszabbodik, és sajátos viselkedéssel igyekeznek helyzetükön javítani.
Ezekre a jelenségekre - az állat viselkedésének, külsejének megváltozására - fel kell figyelni.
Amennyiben például forró nyári napokon a kennelben tartott kutya minden áldott nap kiás magának egy jókora gödröt, amelybe belefekszik - ne elégedjünk meg azzal, hogy a lyukat nap mint nap betemetjük a kutyát pedig megbüntetjük. Helyesebb, ha eltűnődünk azon: vajon mi lehet az oka az állat szokatlan viselkedésének? Ha megmérnénk ilyenkor a kutyaház belsejében a hőmérsékletet, és összehasonlítanánk a külső hőmérséklettel, akkor minden bizonnyal megállapíthatnánk, hogy az ólban néha 10-15 °C-kal melegebb van, mint a szabadban.
Lássunk egy másik példát. Egy szoptatós szuka mindennap gödröt kapart magának, és fáradhatatlanul cipelte bele a kölykeit. A tenyésztő pedig fáradhatatlanul tömködte be a gödröket, és vitte vissza a kiskutyákat az ólba. Eszébe sem jutott, hogy elgondolkodjon az állat furcsa viselkedésén, pedig elegendő lett volna a kutyaházat árnyékba helyezni.

Beteg kutya...
Említhetnénk persze jóval egyszerűbb eseteket is. Utalhatnánk az kutya erőteljes, szűnni nem akaró vakaródzására, amely feltehetőleg valamilyen külső parazita (bolha, rüh, atka stb.) vagy bőrbetegség lehet. Az is gyakran előfordul, hogy a falat vagy a földet nyalja. Ilyen esetekben lehet, hogy kalciumhiányban szenved...
Példáink mutatják, hogy az állat igyekezett megváltoztatni konkrét viszonyainak feltételeit, pótolni azt, amiről tulajdonosa nem gondoskodott. A kutya viselkedésére tehát érdemes nap mint nap odafigyelni!

AZ ÉTVÁGY MEGVÁLTOZÁSA
A tapasztaltabb tulajdonosok jól tudják, hogy amikor kutyájuk beteg, étvágytalanná válik; figyelni kell tehát az állat táplálkozását. Kifejlett kutyánál az elfogyasztott táplálék mennyisége, az étvágy, az evés módja viszonylag egyforma. Az ettől eltérő, több napig tartó változást érdemes szakemberrel megbeszélni, még akkor is, ha azt egyéb tünet nem kíséri. Ha az étvágytalanság mellett más tüneteket is észlelünk, azonnal forduljunk állatorvoshoz!
A táplálékok lényeges összetevői: fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, víz. A fehérjék tovább bonthatók aminosavakra és zsírsavakra. Hiányuk vagy többletük betegséget okoz.
Vitaminhiány esetén például az állaton látászavar, idegesség, általános kimerültség tünetei jelentkezhetnek. Ásványi sók (például kalcium) hiánya görcsös rohamokat okozhat. A jódhiány éppen úgy előidézhet megbetegedést, mint a túlzott mértékű pajzsmirigy-kiválasztás.
A beteg kutyák táplálása egyébként mindig komoly probléma. Ha súlyos a bajuk, esetleg egyáltalán nem esznek, ami kezdetben nem olyan nagy baj, hiszen ilyenkor még a testükben elraktározott tartalékból élnek. Néhány nap múlva azonban az energiaveszteséget pótolni kell.
Gyakran előfordul, hogy a beteg eb inni hajlandó, enni azonban nem. A szőlőcukor és a víz, vagy a méz és a víz keveréke ilyenkor átsegítheti a válságon - legalábbis addig, amíg valami kalóriadúsabb táplálékot nem képes elfogyasztani. A gondos, megfelelő ápolás ennél a válságos periódusnál fontos szerepet játszik.

A LÁZ
Ha kutyánk beteg, a legelső teendő megmérni a testhőmérsékletét. Hogyan értelmezzük a leolvasott értéket? Az egészséges kutya normális belső testhőmérséklete (végbélben mérve!) 38,5 °C, tehát magasabb az emberénél. Tudnunk kell azonban, hogy különféle élettani folyamatok hatására (például rohangálás) 3-4 tizeddel, sőt néha egy teljes fokkal is többet mérhetünk, és az állatnak még sincs semmi baja. Egy további szempont: reggel minden élőlénynek alacsonyabb a testhőmérséklete, mint az esti órákban, ezért inkább a reggeli adatok a mérvadók.
A kölyköknek ugyancsak jóval melegebb a testük, mint a kifejlett állatoknak, ezért ne ijedjünk meg, ha a hőmérő 39 °C-ot mutat. Ez teljesen normális állapot! Amennyiben azonban a higanyszál 39 °C fölé emelkedik, akkor már baj van. A 40 fokos láz általában súlyos, baktériumos vírusos megbetegedést jelez. Azért használjuk a "jelez" kifejezést, mert a láz már a tünet kialakulása előtt tudtunkra adja, hogy kutyánk beteg. A láz ugyanis a szervezet védekezése; a betegség leküzdését szolgálja. Hippokratész "tisztító tűz"-nek nevezte, mivel megakadályozza a kórokozók szaporodását, ily módon fékezi vagy megszünteti a betegség elhatalmasodását. Ez azonban nem mindig sikerül. A hosszan tartó, magas láz annyira legyengíti az állat szervezetét, hogy belepusztulhat. Éppen ezért, ha a hőmérő higanyszála veszélyesen magasra kúszik, ne próbáljuk a kutyát magunk kúrálgatni, hanem a legrövidebb időn belül forduljunk szakemberhez.

BORZONGÁS
A borzongás lehet is meg nem is valamilyen betegség tünete. Sok kutya reszket, amikor fél vagy izgatott. Ilyenfajta reszketés általában a kisebb testű fajták egyedeinél fordul elő. A kutyák - csakúgy, mint az ember - a hidegtől is reszkethetnek, ha nincsenek hozzászokva. Fáznak és reszketni kezdenek, hogy testhőmérsékletüket növeljék.
A reszketés gyakran valamilyen fájdalmat jelenthet. Előfordul lokalizálható fájdalmaknál (például hasűri szervek bántalmainál), de lázas betegségek kísérőjelensége is lehet. Ha a kutya reszket, próbáljuk meg az esetleges érzelmi okokat kizárni, mérjük meg a testhőmérsékletét újból és újból, mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy ez betegséget vagy fájdalmat jelent.

ÁPOLÁS OTTHON
Általában az a célszerű, ha a kutya otthon, ismerős környezetben, a gazdája mellett betegeskedik, illetve gyógyul. Nem sok olyan betegség van, amellyel az állatot feltétlenül kórházba kell szállítani. Előfordulhat persze, hogy a kórházi kezelés elkerülhetetlen, de a beteg eb ilyenkor is otthon lábadozik, és számos olyan teendő akad, amelyet nem árt tudni.
Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a betegápoláshoz kellő figyelemre, türelemre és némi szakértelemre van szükség. Fontos tényező a tisztaság és a helyiség megfelelő hőmérséklete is. A gyógyszerek beadásával vagy a kötések cseréjével pontosan kell követni az állatorvos utasításait. Meg kell tanulni, hogyan mérjük az állat testhőmérsékletét. Figyelemmel kell kísérni állapotának változásait, és arról pontos naplót vezetni, hogy beszámolhassunk a szakembernek.
A beteg kutya táplálása - mint már az előbb utaltunk rá - nem könnyű feladat. Néha ugyanis olyan elesett, hogy el sem fogadja a felkínált ételt. Igyekezni kell tehát "rábeszélni" az evésre (szeretettel és nem erőszakosan unszolva).
Az is előfordulhat, hogy a kutya valamilyen vese- vagy gyomorbetegségben szenved, s ilyenkor semmi mást nem akar, csak inni és inni, ugyanakkor pár csepp kivételével minden vizet meg kell tagadni tőle, bármilyen sóvárgó, könyörgő szemekkel néz is gazdájára.
Most pedig lássuk kissé részletesebben a legfontosabb teendőket, tudnivalókat.
Ha a kutya állapota súlyos, a rendszeres, pontos testhőmérséklet-mérés (lázmérés) elvégzése és felírása nélkülözhetetlen adatokat szolgáltat az állatorvosnak, és segíti őt a gyógyításban. Naponta legalább kétszer - lehetőleg mindig ugyanabban az időben - mérjük meg a kutya hőmérsékletét, és jegyezzük fel magunk készítette beteglapra. Írjuk fel: menynyit eszik, iszik az állat, milyen gyakran vizel és ürít. A gyógyszerek beadásának időpontja, a szokatlan tünetek (például hányás) feljegyzése vagy a beteg állat állapotában bekövetkezett bármilyen változás nyilvántartása ugyancsak támpontot nyújthat a gyógyításban. (Jegyzetek nélkül már egy-két nap múlva sem emlékszünk a fontos eseményekre!)
Lázmérés
A kutya testhőmérsékletét az ember-gyógyászatban használatos hőmérővel mérjük. Mielőtt a hőmérőt az állat végbelébe helyezzük, rázzuk le, s higanyos végét enyhén kenjük be valamilyen zsíros kenőccsel (például vazelinnal). Egyik kezünkkel emeljük fel a kutya farkát, a másikkal határozott, de gyengéd mozdulattal csúsztassuk a hőmérőt a végbélbe. A művelet a legegyszerűbb akkor, ha az eb áll, de az sem okoz különösebb gondot, ha fekszik. Az, hogy milyen mélyre toljuk be a hőmérőt, a kutya testnagyságától függ. Kis testű állatoknál csak annyira, hogy a higanyos rész elfedje, nagy testűeknél a hőmérő feléig vagy még tovább kell betolnunk. Ha úgy érezzük, hogy a hőmérő székletbe ütközött, próbáljuk meg még egyszer. A hőmérőt két-három percig kell az állatban hagyni, bár a jó hőmérő már egy perc után is pontosan mér. A lázmérést naponta legalább kétszer, reggel és késő délután kell elvégezni.

GYÓGYSZEREK BEADÁSA
Az állatorvos által felírt orvosságokat gyakran a kutyatulajdonosnak kell az előírt utasítás szerint beadnia. Ez a gyógyszerek halmazállapota szerint különböző módon történik.
Tabletta beadása
A tablettát legcélszerűbb a kutya teljesen kinyitott szájába, egészen a nyelv tövére helyezni, majd hirtelen összecsukni az állat száját. Az így beadott tablettát a kutya szétrágás nélkül lenyeli. Jó étvágyú, falánk ebeknek a tablettát puha sajtba vagy kolbászdarabkákba tehetjük, és úgy adjuk be nekik.
Folyékony gyógyszer lenyelése
A folyékony orvosságot tilos a kutya nyitott szájába beönteni, mert ilyenkor könnyen félrenyelhet. A folyékony gyógyszereket a csukott száj pofazacskójába öntsük oly módon, hogy az állat fejét tartsuk kissé felfelé.
A por alakú gyógyszereket feloldva, az előbb említett módszerrel adhatjuk be.
A beöntés, az injekciós készítmények beadása állatorvosi feladat. A laikus által beadott injekciós készítmények számos kellemetlenséget okozhatnak, esetleg az állat életébe kerülhetnek!

http://www.tankonyvtar.hu/biologia/kutyatar
Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

 

 

A mappában található képek előnézete Yaris 'Kócos'