Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alternatívák a kutyák táplálásában

     08.10.16.Notis-reggelizik.jpg                                Alternatívák a kutyák táplálásában

Manapság egyre gyakrabban hallani a kutyatápok “mellékhatásairól”, illetve másfajta etetési módszerek terjedéséről.
A következőkben megpróbáljuk áttekinteni, melyek azok a legfontosabb dolgok, melyekre kedvencünk etetésénél érdemes már kölyökkorától odafigyelni.
Nézzük először az alapokat…
Hányszor?
    kb. 4 hetes kortól ajánlott elkezdeni a szilárd táplálék adását (a szoptatás mellett)
    ideális esetben 8-12 hetes korban történik meg a kiskutya elválasztása az anyjától: ebben az időszakban napi 4-szeri etetés javasolt
    3-6 hónapos korban napi 3-szori étkezés javasolt
    6 hónapos kortól (a fogváltást követően) napi kétszeri étkezés javasolt
    kistestű kutyáknál 12, nagytestűeknél 15 hónapos kortól napi egyszeri étkezés ajánlott
Mennyit?
Méret-, egyed-, illetve aktivitásfüggő a szükséges táplálékmennyiség. Nagyjából határozzuk meg az adagját az adagolási útmutató vagy az állatorvos véleménye alapján, és amint látjuk, hogy fogy vagy hízik tőle az eb, aszerint módosítsunk, de mindig csak fokozatosan. Természetesen ha a kutyánk az egyik napon többet mozog, kicsit növelhetjük az adagját, ha pedig a megszokottnál kevesebbet, akkor pedig csökkenthetjük. Kutyánk inkább sovány legyen, mint kövér, különös tekintettel a növendékekre, akiknek egész életükre tönkretehetjük a túltáplálással a csontvázrendszerüket, ízületeiket – a legjobb minőségű táplálék adása mellett is.
Mikor?
A természetben a ragadozók rendszertelenül táplálkoznak, hiszen ritkán fordul elő. hogy mindennap sikeres a vadászat vagy találnak elegednő elhullott állatot – egyszer hopp, másszor kopp. Ezért nem szükséges percre pontosan etetni kutyánkat, elegendő, ha a napszakot betartjuk – már csak azért is, hogy kedvencünket ne szoktassuk rá, hogy az étel neki adott időpontban alanyi jogon jár (erről bővebben a Hogyan legyek falkavezér? c. írásunkban). Felnőtt kutyáknál hetente egy alkalommal tartsunk koplalónapot, hogy ragadozógyomra – mely a rendszertelen étkezésre specializálódott – pihenhessen. Kölyköknél arra figyeljünk oda, hogy az etetések között nagyjából egyenlő időközöket tartsunk. Az el nem fogyasztott eleséget soha ne hagyjuk a kutya előtt, (még akkor sem, ha legyengült, beteg) hanem kínáljuk meg vele a következő etetési időpontban. Ezzel elkerülhetjük, hogy kutyánk válogatóssá váljon vagy egyéb viselkedési problémák társuljanak az étkezéshez.
Fogyókúra
Egy egészséges kutya – lévén ragadozó – minden alkalmat megragad a táplálkozásra, az ösztönei azt diktálják, hogy tartalékokat képezzen, hiszen “ki tudja, mit hoz (vagy nem hoz) a holnap”. Mi – a gazda – azonban tudjuk, hogy számára minden nap megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítunk, ezért neki nem szükséges raktároznia. Ideális esetben a kutya bőre alatt a bordák könnyen tapinthatók még gerinctájékon is. Kivétel ez alól télen a kerti kutyák, ám nekik sincs szükségük több centi vastag zsírrétegre.
Kutyáknál az elhízás veszélyei az emberhez hasonlók: ízületi bántalmak, keringési rendellenességek, cukorbetegség stb. – összeségében az életminőség romlása, a várható élettartam rövidülése.
Az egyik legfontosabb: szüntessük be a nassoltatást! Sokszor már ezzel elindítható a fogyás. Csökkentsük a napi tápanyagbevitelt az elhízás mértékének függvényében, a mennyiséget pótoljuk ki reszelt vagy turmixolt zöldségekkel, gyümölcsökkel, összetört főtt krumplival, hogy a kutya ne érezze, hogy csökkent a táplálákmennyiség, emiatt a szervezetének jobban “spórolnia” kell. Tápetetésnél ezzel elkerülhetjük, hogy a vitaminbevitel is csökkenjen, amely minőségi éhezéshez vezethet. (Házilag összeállított étrend esetén ez a probléma nem áll fent, hisz ott van lehetőség külön adagolni a vitaminokat.) Általában elegendő, ha egynegyedével csökkentjük a kajamennyiséget.
Választhatunk csökkentett energiatartalmú, diétás tápot is, ezzel a mennyiségi és a minőségi éhezés is elkerülhető. A tápot soha ne a kutya aktuális súlyához mérjük ki, hanem az ideálishoz. Hetente egyszer (lehetőleg váltogatva a napokat) tartsunk egy koplalónapot. Zöldség-gyümölcs napot is beiktathatunk. A fogyás ne legyen drasztikus, hiszen ez megterhelő a szervezet számára, ám legyen látható a tendencia. Kisebb testű kutyáknál heti fél, nagyobb testű kutyáknál heti egy kiló súlyvesztés elegendő.
Akárcsak az embereknél, fontos, hogy többet mozgassuk kutyánkat, pörgessük fel az anyagcseréjét. Ne feledjük: tartós eredmény csak életmódváltással érhető el. Tehát nassoltatás helyett ebünket vigyük inkább többet sétálni, játsszunk, foglalkozzunk vele – ettől sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb is lesz mellettünk.
A kutyatápokról
Két érvet tudok a tápok mellett: a kényelmet és az időspórolást. Ne feledjük: a kutyaeledel-gyártás is egy üzlet – bármilyen hangzatos minősítéssel is rendelkezik egy táp, ne gondoljuk, hogy jobb minőségű összetevőkből készül, mint amit mi magunk is be tudnánk szerezni. Sőt, a legtöbb eledelben a „hústartalom” nagyobbrészt olyan összetevőkből áll mint szőr, bőr, karom, pata, szarv, toll, elhullott állatok stb. – vagyis egyébként haszontalan termékek. A konzerveknek pedig kb. 80%-a víz, tápértéke elenyésző: érdemes ezért pénzt adnunk? Ezenkívül több gyártó is folytat nem éppen etikusnak tekinthetően állatkísérleteket.
Mire figyeljünk a tápválasztásnál?
Az összetevőknél az kerül a felsorolás elejére, amelyből a legnagyobb arányban található az adott tápban. A gyártók ezért többféle gabonaterméket tesznek az eledelbe, melyek külön-külön gyakran mind kevesebbek a „húsnál”, összeadva azonban jócskán meghaladnák annak mennyiségét.
Általában a „növényi (mellék)termékeket” tartalmazó tápokban részben szójából tevődik össze a fehérjetartalom. Mondani sem kell, hogy ragadozók számára ez nem a legideálisabb proteinforrás. A csirkehús vagy csirkehúsliszt a legolcsóbb és legsilányabb hús-összetevő, hiszen a baromfikat általában rengeteg mesterséges anyaggal táplálják, hogy minél hamarabb elérjék a vágósúlyt. A jogszabályi előírásoknak teljesen megfelel, ha az összetevőket nézegetve azt tapasztaljuk, hogy a “marhahúsos”, “bölényhúsos”, strucchúsos” stb. táp valójában 4%-ban tartalmazza az előbb említett értékes, ám drága hús-összetevőket.
A színes bogyók nem a sárgarépát és az egyéb zöldségeket jelzik, a sok színezék csupán számunkra próbálja eladhatóbbá tenni az eledelt. Az olcsóbb tápokba általában különféle ízfokozókat tesznek, hogy legyen gusztusuk elfogyasztani a kutyáinknak. Így fordulhat elő, hogy olykor kevésbé hajlandóak megenni egy jobb minőségű tápot, amely kevesebb adalékot tartalmaz – becsapva ezzel a kutyát és a jóhiszemű gazdikat is. Az ízfokozók alkalmazása olykor annyira jól sikerül, hogy a kutya még a saját ürülékét is kívánatosnak és fogyaszthatónak tekinti, őrületbe kergetve a gazdákat érthetetlen “rossz szokásával”.
Iránymutatónak tehát nézzük az összetevőket, illetve a fehérje-tartalmat. A jobb minőségű, normál felnőtt tápoknál utóbbi értéke 23-26% körül alakul, ennél nagyobb proteintartalommal az emelkedett energiaigényű – sportoló, vemhes, legyengült vagy kölyök – kutyáknak készült eledelek rendelkeznek. Az eledel tartalmazzon lehetőség szerint minél kevesebb adalékanyagot: színezéket, tartósítószert, szóját.
Az alaposabbak keresgélhetnek a tápokról a különböző értékelőoldalakon:
www.dogfoodanalysis.com
Érdekesség: 10 dolog, amiről az állateledel-gyártó cégek nem akarják, hogy tudomást szerezz
A hazai tápgyártásról: Szeméttel etetjük a kutyát?
Mivel táplálkozik a farkas?
Egész biztosan nem táppal, bár nem is csak és kizárólag hússal. (A színhús etetése önmagában súlyos hiánytünetekhez vezet.) Általánosan igaz a ragadozókra, hogy az elejtett zsákmányállatnak a belső szerveit, a gyomrot és a beleket, illetve az abban található félig emésztett növényi maradványokat kezdik először elfogyasztani. Ezen kívül a farkas – akárcsak a kutya – olykor „legel” különböző füveket, gyógynövényeket, feleszi a lehullott gyümölcsöket, elfogyasztja a földön található madártojásokat, növényevők ürülékét: legnagyobb arányban húsevő, de gyakorlatilag mindenevő.
Táp helyett – házi koszt
Kb. 60 évvel ezelőtt jelentek meg az első előre gyártott kutyaeledelek, ám kedvenceink azelőtt is táplálkoztak valamivel. Az egészségi állapotuk jobb volt, (kevesebb allergia és emésztőszervi daganat, erősebb immunrendszer) a megfelelően gondozott ebeknél nem ment ritkaságszámba a 20 évet közelítő életkor sem.
Ne feledjük: a kutya ragadozó (a farkasokkal szaporodóképes utódokat képes létrehozni, tehát rendszertanilag akár egy fajnak is tekinthetők), gyomra igen erős emésztőnedveket termel, tehát a nyers hús és csont megemésztésére specializálódott, és nem jelent számára problémát az étellel bekerülő paraziták többségének elpusztítása sem.
Nyugaton újra kezdik felfedezni a B.A.R.F. (Bones-And-Raw-Food, Biologically-Appropriate-Raw-Foods) irányzatot, melynek lényege, hogy a farkas étrendjéhez hasonlóan táplálják a kutyákat is, lehetőleg minél több nyers hozzávalóval. Eszerint az étrend 10-25%-a növényi, 75-90%-a állati eredetű. Utóbbi összetevő kb. 10%-a csont, 90%-a hús. (A csontmennyiség ne haladja meg az összmennyiség 15%-át.) Napi két étkezésre osztják fel az adagot (ezáltal a bélcsavarodás esélye drasztikusan lecsökken), és kb. 1-2 heti intervallumban egyenlítődik ki a különféle tápanyagok aránya – tehát nem kell, hogy mindennap ugyanannyi húst és zöldfélét kapjanak. Hetente 1 zöldség-gyümölcsnapot és heti 1 koplalónapot javasolnak, a többi a húsos-csontos nap.
„Hozzávalók” – a többségét nyersen adhatjuk
Hús/csont:
    marha, szarvas, őz: izom, szív, lép, vese, gyomor (pacal), máj, gége, fejhús, összes csont, különösen a puhábbak
 szárnyasok: egész csirke, nyak, farhát, szárny (természetesen azok az egyedek melyek érzékenységet mutatnak a csirkehús iránt azoknál ne adjunk a szárnyasokat! sajnos több Westi küszködik ezzel a problémával)
    hal: egészben, csak nyersen (a főzéstől megkeményednek a szálkák)
    tojás: héjastul adjuk, nyersen ritkán, a fehérjét megfőzve gyakrabban is lehet
    belsőségek: max. 2 alkalommal hetente
    máj: max. 100 g/10 ttkg
    gyomor/pacal: max. 2 alkalommal hetente
Agyvelőt, disznó-, kecske-, birka-, vadhúst csak átforralva! (Ha túlfőzzük, tönkremegy az összes hasznos tápanyag.)
Gabonafélék – pelyhesítve, puffasztva, főzve vagy forrázva
    zab: őrölve, forrázva, egy csipet jódozott sót keverjünk hozzá
    árpa
    köles
    amaránt (disznóparéj)
    rozs
    tönkölybúza
    kókuszpehely
    kukoricadara vagy -pehely
    hajdina
    rizs
    korpa
Zöldségek – feldarabolva, reszelve vagy turmixolva:
    saláta
    sárgarépa
    cukkini
    brokkoli
    csírák
    gyermekláncfű
    csalán
    zsurló
    kelbimbó
    kínai kel
    uborka
    karfiol
    karalábé
    krumpli – csak főve!
    tök
    cékla
    zeller
    spenót
…tulajdonképpen minél zöldebb, annál jobb, a lényeg a változatosság.
NE adjunk: nyers krumplit, avokádót, vöröshagymát!
Gyümölcsök – feldarabolva, reszelve vagy turmixolva:
    alma
    banán
    narancs
    kiwi
    barack
    körte
    cseresznye
    bogyós gyümölcsök
    dinnye
Fűszerek, gyógynövények – felaprítva:
    tengeri alga-liszt
    lucerna
    csalán
    kapor
    gyermekláncfű
    borágó
    petrezselyem
    vízitorma
    csipkebogyó
    fokhagyma
    kurkuma (indiai sáfrány)
Olajok – váltogatva:
    halolaj
    bogáncsolaj
    lenmagolaj
    borágóolaj
    ligetszépe-olaj
    csukamájolaj (A és D vitamin) – 1 teáskanállal 1-2 alkalommal hetente, különösen télen
Savanyított tejtermékek:
    túró
    aludttej
    sajt
    joghurt
    kefir
    kaukázusi kefir
Kecsketej
Vitaminok:
igény szerint, pl. betegségeknél, fejlődési időszakban, vemhességnél
    C vitamin: 100-500 mg naponta rövid ideig
    E vitamin: 20-80 mg 3-4 alkalommal hetente
    B vitamin-komplex: stresszes időszakban vagy megbetegedésnél, rövid ideig
Heti 1 alkalommal adjunk az ételhez egy csipet tengeri sót.
1 mokkáskanál almaecet + 1 teáskanál méz az ételhez keverve immunerősítő, szőr-, bőrregeneráló hatású. Megbetegedéseknél adhatjuk nagyobb dózisban.
Forrás: Swaine Simon: BARF – Biologisch Artgerechtes Rohes Futter für Hunde, 2009.
Hízókúra
Ha úgy látjuk, hogy kutyánk alultáplált, nem jól hasznosítja a táplálékot, (nem fejlődik megfelelően, túl sovány, túl sok vagy túl lágy a széklete) első lépésben végezhetünk egy béltisztító kúrát, melyet hasmenésnél, bélfertőzésnél is alkalmazhatunk: itassunk meg vele 1 dl szénsavtalanított colát/10 ttkg/nap, 3-4 napon keresztül – ezzel fertőtlenítjük a bélrendszert. A kúra alatt az eledel legyen jó minőségű konzerv vagy sovány főtt hús + főtt rizs (a mázt ne mossuk le!) fele-fele arányban, legalább napi két adagban.
Következő lépés az egészséges bélflóra visszaállítása: az eledelhez keverjünk élőflórás kaukázusi kefirt vagy kutyák számára készült probiotikumot (Gastroferm pet, Laktiferm) legalább egy héten át.
Legyengült, sovány kutyáknál különösen érdemes fontolóra venni a természetes eledellel való táplálást, a sporttápoknál is gyorsabb és tartósabb eredményt tudunk elérni.
(Ha nincs túl sok lehetőségünk, az is segít, ha kombináljuk a tápot a házikoszttal). Rizs helyett inkább tésztát keverjünk a hús mellé. A napi adagot osszuk el több részre.
Maradékot ilyenkor se hagyjunk a kutya előtt; kínáljuk meg újra a következő etetési időpontban.
Adagolhatunk a kajához plusz zsiradékot (ez a télen kint tartott kutyáknál is hasznos lehet). A hozzáadott zsír mennyiségét fokozatosan növeljük, mert elsőre nagyobb adag meghajthatja a kutyát. Gyógyszertárban, por formájában vásárolhatunk szőlőcukrot, ez akkor is hasznos, ha kutyánk hamar elfárad a szellemi terhelésben.
Testmérettől függően 1-2 mokkáskanálnyit keverjünk az eledelhez.
Ilyen esetekben feltétlen gondoljunk a féreghajtásra is.
Véres széklet, több nap után sem múló hasmenés esetén haladéktalanul forduljunk orvoshoz!
Kölykök táplálása
Hogyan is gondolkodik a legtöbb gazdi a kölyöktápokról? Az lesz a legjobb, amelyiktől minél gyorsabban, minél nagyobbra nő – a tápgyártók ezt a vélekedést meglovagolva készítenek nagyon magas fehérjetartalmú, felturbózott, csillivilli külsőt eredményező kölyökeledeleket. Azonban minél nagyobb testű egy fajta, annál hosszabb ideig tart a növekedési időszak, amit kifejezetten ártalmas siettetni. Kiskutyánk ízületeinek fejlődése nem fog tudni lépést tartani a testsúlyának növekedésével, deformálódik; növekedési diszplázia alakulhat ki. Ezek egész életében szenvedést okozhatnak neki, és ha netán sportolnánk vele, már soha nem fogjuk tudni belőle a maximumot kihozni.
Babytápok (max. 6 hónapos korig): a fehérjetartalma ne legyen több
    nagytestű fajták: 25%-nál
    közepes, kistestű testű fajták: 28%-nál
A fogváltást követően (junior tápok) pedig ennél még 2-3%-kal (nagytestűeknél akár 5%-kal) alacsonyabb legyen a proteinmennyiség.
Azonban sokkal kevésbé ronthatjuk el, ha a kölyökkutyát is természetes formátumú táplálékkal etetjük, és mi magunk állítjuk össze az étrendjét.
A kutyák számára a vörös húsok értékesebbek, mint a szárnyasok. Kölyköknek, lábadozóknak különösen ajánlott a borjú- és marhaszív. A vadnyesedék szintén előnyös, hiszen természetes módon, adalékoktól, antibiotikumoktól, mesterséges hormonoktól mentesen táplálkozó állatok húsáról van szó.
Példa Dorogi Zita receptje alapján: a főtt rizshez keverve forralom át a ledarált vagy felkockázott vadhús-nyesedéket, a még forró keverékbe teszek zab-őrleményt és egy kevés jódozott sót. Ebből a rizseshúsból kb. annyit kapnak a kutyáim, mint amennyi a száraztáp térfogata lenne (a táp nedvesen 2-3-szorosára dagadna a gyomrukban). A hús-rizs-zöldfélék aránya kb. 1:1:1. Mindig a már kimért adaghoz keverem az almaecetet, mézet, a reszelt zöldségeket, gyümölcsöket, (pl:1 sárgarépa,1 alma reszelve, de a fent említett zöldségekből,gyümölcsökből lehet válogatni minél váltzatosabban) multivitamint. (Tipp: ha nem akarunk mindig reszelgetni vagy turmixolni, előre is elkészíthetünk nagyobb adag keveréket, amit kiporciózva lefagyaszthatunk.) Felnőttek és kölykök is ezzel táplálkoznak, egyedül a kiegészítők változnak. A mennyiség mindig az aktuális kondíció, aktivitás függvénye: ha picit soványak, többet mozognak, többet – ha dundibbak, kevesebbet mozognak, kevesebbet kapnak.
Csonterősítő használatával érdemes csínján bánni, mert ha rosszkor vagy túl sokat adunk, akkor túl hamar vagy nem megfelelő állásban rögzíthetjük az ízületeket, csontokat. Adjunk inkább rendszeresen nyers borjúcsontot, mely a legkönnyebben felszívódó kálciumforrás. (Alacsony Ca-bevitel mellett nő a felszívódás hatékonysága, viszont a túladagolás ellen a szervezet nem tud védekezni!) A csont egyben ízletes fogkefe, mely eltávolítja a szájszagot okozó foglepedéket, fogkövet.
Ízületi erősítőnek, deformitások (pl. tehéncsánk, x-láb, o-láb), növekedési csonthártya-gyulladás kezelésére kiválóan alkalmas a Selenpet nevű készítmény, dysplasia esetén is sokat tud javítani. Ezt 2 hetes periódusokban adjuk, 2 hetes kihagyásokkal, de ezt se adagoljuk túl! Ha már megfelelően beálltak kiskutyánk ízületei, akkor adjunk neki csonterősítőt (pl. Pet-Phos), de akkor is csak mértékkel.
FONTOS:  megfelelő minőségű táp mellé ne adjunk csonterősítőt, vitamint!
Figyeljünk oda, hogy semmiképpen ne hizlaljuk el a kölyökkutyát, a bordái legyenek mindig könnyen tapinthatók, ne fedje őket vastag hájréteg. Különben felesleges extra terhelésnek tesszük ki a fejlődő ízületeit!
Ne feledkezzünk meg a rendszeres (negyedévente javasolt) féreghajtásról sem.
A túl magas fehérjetartalmú tápok mellőzésével megadhatjuk kiskutyánknak a szükséges időmennyiséget szervezetének tökéletes kifejlődéséhez, mely komoly sportolási szándéknál hosszútávon elengedhetetlen!
Írta: Dorogi Zita, a Cerberos Kutyaiskola rehabilitációs kutyakiképzője, testnevelés oktatója és táplálkozási tanácsadója

 

Atisha Yontan Najkosyva

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.