Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A jól ápolt kutya

A JÓL ÁPOLT KUTYA

A kutya táplálása és ápolás a szorosan összefügg egymással. A bőr és a szőrzet gondozása ugyanis "belülről" kezdődik. A helyes táplálás és a rendszeres ápolás az alapja a kutya egészségének; ilyenkor bundája tömött, csillogó, bőre pedig rugalmas. A száraz, fénytelen, erőteljesen hulló szőrzet viszont annak a jelen, hogy a kutyával nem törődnek kellőképpen, vagy hogy az állat beteg.Kép

 A jól táplált szőrzet a kutya ékessége. Kidomborítja előnyös küllemi tulajdonságait, és annak is jele, hogy az állta jó egészségnek örvend. Kutyája válogatja, hogy mennyi időre van szükség szőrzetének ápolásához. A rövid szőrű fajtáknál megteszik, ha nem túl erős szálú kefével megtisztítjuk a szőrzetüket, és félévenként megfürösztjük őket. Az uszkárokat, továbbá egyes terriereket azonban rendszeresen nyírni, illetve trimmelni kell. Ez időigényes munka, és szakértelmet kíván (a timmelésről, a nyírásról egyébként később még részletesebben szólunk). Vannak azután kimondottan hosszú szőrű fajták, melyeknek rendszeres fésülése, kefélése stb. elengedhetetlen, máskülönben kócosnak, borzasnak, ápolatlannak tűnnek.

Bár a kölyök bundácskája még nem kívánja meg a rendszeres ápolást, azért már ilyen korban érdemes hozzászoktatni ehhez a művelethez. A szokásos kezelés időtartama se kölyökkorban, se kifejlett korban ne legyen hosszabb néhány percnél. A rövid szőrű fajták bundáját heti két-három alkalommal, a hosszú szőrűekét naponta kell ápolni. A rövid szőrű állatot gyengéd, de határozott mozdulatokkal, szőr mentén kezeljük. Ez jót tesz a bőrnek, mert frissíti a vérellátását.

Ha selymes bundás szetterünk vagy spánielünk van, fordítsunk különös gondot az állat füleinél, szügyénél, a has tájékán és a lábai hátulsó részén levő hosszabb szőrökre, ugyanis könnyen gubancolódnak. Az afgán agár, a yorkshire terrier, a shih-tzu stb. szőrzetét naponta ápoljuk. Ne használjunk durva sörtéjű vagy drótsörétes kefét, mert az tépi a kutya szőrét. Az úgynevezett drótszőrű fajták bundáját szőr ellenében keféljük. Van néhány olyan fajta is, például a collie és a német juhászkutya, amelynek "dupla" bundája van: a sűrű, finom szálú alsó bundát durvább hosszú szőrzet fedi. Naponta keféjük ezeknek a kutyáknak a szőrzetét, mégpedig szőr mentén haladva, mert az elhullott szálak az alsó bundára tapadnak és gyorsan gubancolódnak. A gubancos részeket ujjunkkal próbáljuk szétszedni. Ezt a műveletet segíthetjük ritkás fogú fésűvel, esetleg néhány csepp babaolajjal is. Ha a szőrzet nagyon makacsul összecsomósodott, inkább vágjunk le egy kis darabot belőle, amíg szétválasztható nem lesz, de ne ráncigáljuk.

A kezdő tulajdonos sokat meditál azon: milyen gyakran fürdesse a kutyát? Természetesen annyiszor, ahányszor szükség van rá. A túl gyakori fürösztés azonban eltávolítja a bőrt védő és a szőrzet természetes fényét biztosító zsiradékot. Akkor fürdessük tehát az állatott, ha piszkos, vagy ha erősen "kutyaszaga" van, egyébként ne zaklassuk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kellemetlen szag jöhet a fülekből, a fogakból, de származhat a sokáig viselt nyakörvtől is. A legtöbb állat, amelyet megfelelően ápolnak és gondoznak, tiszta és jó szagú marad, még ha ritkán fürdetik is.

Fürösztéshez töltsük meg a kádat langyos vízzel, egészen az állat csánkmagasságáig, a kád aljára pedig tegyünk gumiszőnyeget, hogy a kutya ne csúszkáljon. Fülébe dugjunk vattát, a bundáját lehetőleg még a fürdetés előtt keféljük ki, mert a nedves szőrzet kezelése jóval nehezebb. Fürdetés közben ujjainkkal dörzsöljük a kutya szőrzetét; jobban megteszi bármilyen kefénél. Igen fontos az alapos öblítés, ugyanis a szappanmaradványok irritálják a bőrt és viszketést okoznak. Ha lehet, hagyjuk, hogy a kutya megrázza magát, ez a leghatékonyabb "módszer" a vízfölösleg eltávolítására. Utána töröljük szárazra az állatot, és legalább két-három órán belül ne vigyük ki a szabadba. Ha hideg van, még több időt töltsön a lakásban. A fürösztés időtartama rövid legyen. Ám sohase fürdessünk kölyökkutyát, beteg, vagy lábadozó állatot, valamint vemhes szukát az utolsó két-három hétben.

A kutya szemét tartsuk tisztán mindenfajta váladéktól. A séta, a szabadban való rohangálás nyomán szeme becsipásodhat. Ilyenkor kamillateába mártott gézzel vagy vattával távolítsuk el a váladékot, mindig a szemzugtól kifelé haladva. A boston terrierek, a pekingi palotakutyák és más dülledt szemű fajták hajlamosak a szemsérülésre. A befelé növő szempilla és a szembe csüngő pofaszőrzet dörzsölheti, irritálhatja a szemgolyót és gyulladást okozhat. Ezért ezeknek a kutyáknak a szemtájéki szőrzetét is tartsuk rendben.

Havonta legalább egyszer vizsgáljuk meg kutyánk fülét. Tamponnal, vattával vagy gézzel gondosan távolítsuk el a lerakódott zsírréteget, de sohase nyúljunk be mélyre, nehogy megsértsünk valamilyen érzékenyebb részt. A fülkagyló belső felén növő erősebb szőrzet akadályozhatja a járatok szellőzését, összegyűjtheti és felhalmozhatja a port, a váladékot, tehát rendszeresen tépjük ki a fülszőrzetet, különösen ha hosszú fülű kutyáról (szetter, spániel) van szó. Ha kedvencünk sokat rázza vagy félrebillentve tartja a fejét, állandóan dörzsöli, vakarja a fülét - ez rendszerint súlyos fülgyulladás jele.

KaromápolásKép

A kutya karmaival, illetőleg azok ápolásával a kinológiai szakkönyvek meglehetősen mostohán bánnak, holott igénybevételük nagy, megbetegedésük számos problémát okozhat. A megfelelő környezetben tartott kutya annyira elkoptatja karmait, hogy azok nem igényelnek különösebb ápolást. A karombenövések is ritkábban fordulnak elő az ilyen ebeken.

 A karomvágás mértéke és eszközei

Nem ez a helyzet a lakásban tartott kutyáknál, amelyek naphosszat heverésznek, nem mozognak eleget. Túlnyomó részt puha talajon, szőnyegen járnak, hiányzik karmaik természetes koptatása, és így azok hosszúra nőnek. A megnőtt karmokat elárulja kopogásuk, amely jól hallható, ha a kutya kemény talajon jár. A túlságosan megnőtt karmok hajlamosak a töredezésre, benövésre. A benövés gyulladást okozhat, illetve elgennyesedhet. A hosszú karmok mindenhova beakadnak, letöredeznek.

A megnőtt karmok lekoptathatók, ha az állat sokat mozoghat kemény talajon. Amennyiben erre nincs lehetőség, a karmokat kurtítani kell. A karmokat ne ollóval kurtítsuk, mert azok kemények. Veszélyes is ollóval babrálni a kutya karmainál, mert könnyen megsebezhetjük az állatot vagy saját magunkat. A leghelyesebb, ha ezt szakemberre bízzuk, de kellően fegyelmezett kutyákon magunk is elvégezhetjük. A legalkalmasabb erre a műveletre a speciális karomcsípőfogó, de fel lehet használni az egyszerű csípőfogót is. A kurtítás előtt a karmokat meleg vizes fürdővel és olajos bedörzsöléssel puhíthatjuk, hajlékonnyá tehetjük. A kurtítás során különösen ügyeljünk arra, hogy egyszerre ne sok szarurészt vágjunk le, mert nehezen elállítható vérzést okozhatunk, s az így keletkezett sérülés könnyen fertőződhet. A szarurészek eltávolítása közben a kutya karmát tartsuk a világosság felé, hogy meggyőződjünk, meddig tart az élettelen rész, s csak azt csonkoljuk; nehogy az élő szarut, illetőleg a karomcsontot megsértsük. Vannak türelmesebb gazdák, akik reszeléssel rövidítik kutyájuk karmait. Ez a művelet fáradságot ugyan, de célravezető. A karomkurtításánál nagyon fontos, hogy a kutyát kellően rögzítsük, lefogjuk, mert a "műtét" csak így sikerülhet tökéletesen.

Egyik-másik kutya elülső végtagjainak csökevényes ujja vagy a hátulsó végtagján a farkas karma olyannyira megnőhet - hiszen egyáltalán nem kopik -, hogy teljesen meggörbülhet, visszacsavarodhat és súlyos gyulladást okozhat. Ilyenkor a fölösleges karmokat műtéttel kell eltávolíttatni.

Gyakori még a karomágy-gyulladás is. Sajnos, sok esetben az ilyen jellegű gyulladás okát nehéz kideríteni. Ha csupán egy-két karom beteg, akkor külső okra gyanakodhatunk, de ha a gyulladás valamennyi karomra kiterjed, akkor belső tényezők játszanak szerepet. Külső ok lehet zúzódás, sebzés, karombeszakadás, - leszakadás, fertőződés, marás, égés, fagyás, gombás megbetegedés, míg a belső okok anyagcsere-betegségekre vezethetők vissza (például fehérjeszegény táplálkozás!).

Hogyan előzzük meg a kutya karmainak megbetegedését?

- Mozogjon az állat eleget szilárd talajon;

- a karmokat rendszeresen ellenőrizzük, s a korrigálást idejében végezzük el;

- sétáltatás után a karmokat, mancsokat, ujjakat alaposan tisztogassuk meg;

- a farkaskarmokat akkor távolítsuk el, amikor a kölyök még néhány napos;

- a táplálék célszerű összeállításával vegyük elejét az anyagcserezavaroknak és a hiánybetegségeknek.

A vedlés

 

Kép

 

A kutya évente kétszer váltja a szőrzetét. A szőr meghatározott nagyságot elérve és megérve megöregszik és kihull. Az egész szőrzetnek ezt a váltását vedlésnek nevezzük. A vedlés a kutya környezethez való alkalmazkodásának bonyolult biológiai folyamata. Télen a szőrtakaró sűrűbb, hosszabb, lágyabb, és kevésbé vezeti a hőt, mint nyáron.

Vedléskor a kutya szervezetének viszonylag sok tápanyaga az új szőrtakaró növekedésére használódik fel, ezért ilyenkor bőségesebb táplálékra és figyelmesebb gondozásra szorul.

A kutyának háromféle vedlését ismerjük. Az egyik az életkorral járó vedlés. Ez nem függ az időjárástól, pusztán a kölyök életkorának növekedésével kapcsolatos. A kölykök rövid szőrrel születnek, még a hosszú szőrzetű fajták egyedei is. Szőrzetük vékonyabb és finomabb szálú, mint kifejlett korukban, és rendszerint a pehelyre emlékeztet. Az életkor növekedésével a hosszú szőrű kutyák hosszú szőrzetet növesztenek, a rövid szőrűek simává válnak, szorosan lesimuló szőrzettel. A kölyökszőrzet váltásakor gyakran a szőrzet színe is megváltozik. Az afgán agarak például feketén születnek, s kölyök szőrzetük váltásakor a feketéből arany vagy szőke lesz, esetleg fekete marad.

Az úgynevezett időszakos váltás, illetve vedlés tavasszal és ősszel következik be. Tavasszal a dús, sűrű, pehelyszálú szőrtakaró váltódik. A téli szőrzet törékennyé és fénytelenné válik, a fedőszőr kiritkul. A nyári szőrzet általában ritkább és rövidebb. Ősszel a nyári szőrzetet felváltja a hosszabb, sűrűbb, pehelyszállal bőven ellátott téli bunda. Az őszi vedlés nem olyan intenzív, de hosszabb ideig tart, mint a tavaszi.

Szüntelen vedlésről akkor beszélünk, amikor a szőr az egész év folyamán váltódik - a szőrhagymák megérésétől és az azt követő elhalástól függően. Az ilyenféle vedlés különösen jellemző a lakásban tartott kutyákra, mert ezek nincsenek kitéve a vedlést ösztönző hőmérsékleti változásoknak. Szőrtakarójuk ezért kissé megváltozik: a pehelyszál gyengül, a fedőszőrök rövidülnek és vékonyodnak. Egyes tenyésztők az állítják, hogy az ő kutyáik sohasem vedlenek. Ez azonban csak részben igaz. Rendszerint olyan fajtákról van itt szó, amelyek egyedeit gyakorta nyírják, trimmelik vagy más hasonló módon ápolják, illetve olyan fajtákról, amelyeknek szőrzete rövid és finom, így a vedlés "eredménye" rajtuk nehezen észlelhető.

A szőrhullás vagy kopaszság nem betegség, hanem kísérő tünet, méghozzá inkább hormonális eredetű, mint a bőrbetegségekre jellemző. Megkopaszodhatnak például a szopornyicában vagy kezdődő cukorbetegségben szenvedő kutyák is. A nemi szervek rendellenessége mindkét nembeli egyedeken okozhat kopaszságot (degenerálódott vagy daganatos here).

A szőrhullás egyébként lehet öröklött (veleszületett), mint például a meztelen kutyák esetében. Feltevések szerint a szoros rokontenyésztés is okozhat kopaszságot, főleg a kis termetű fajtákon, például a tacskókon és a törpeuszkárokon.

Most pedig, mielőtt rátérnénk a kutya szőrápolásával kapcsolatos részletes tudnivalókra, ejtsünk néhány szót arról, milyen hatása van bundás barátainkra a szélsőséges időjárásnak: a túlságosan nagy hidegnek és a kánikulának.

A hőség hatása

 

 

Kép

 

 

Az emlősök, de a madarak életben maradásának is egyik fontos feltétele, hogy szervezetük hozzávetőlegesen állandó hőmérsékletű legyen. Ezt biztosítja a rájuk jellemző szőrzet, illetve tollazat, vagy a bőr alatti faggyúréteg.

 A kutya normális élettevékenysége ugyancsak állandó testhőmérsékletet igényel, ami 37,5 - 38,5 °C közötti értékű. Az állandó testhőmérséklet a kutya egyfajta sajátos hőszabályozással (meleg termelése és leadása) biztosítja. Ennek megzavarása rendkívül ártalmas lehet az állat egészségére.

 Különösen a hőségtől szenvednek sokat a kutyák. Mivel nem izzadhatnak, bőrük nem válik az izzadságtól hűssé, nedvessé, így párolgás sem hűti testüket. A kutya ezért lihegéssel és kilógatott nyelvvel szabadul meg a fölösleges hőtől. Amikor liheg, a gyors ütemben beszívott és kilehelt levegőtől nedves nyelvén és ínyén hűvös párásodás keletkezik. Ez azonban az állat teljes testnagyságához képest csak igen kis felület. A hőségtől egyébként a sima, rövid szőrűek szenvednek a legjobban, hiszen ezeknek a kutyáknak nincs hőcsökkentést elősegítő, dús bundájuk. A hosszú szőrzet ugyanis - akár a juhász subája - nemcsak a hideg, de a hőség ellen is komoly védelmet nyújt, természetesen csak átlagos hőmérséklet-ingadozás mellett.

A mindenkori fajtastandard előírja, milyennek kell lennie egy kutya szőrzetének. Mielőtt a laikus hozzáfogna kedvence "kikészítéséhez", célszerű, ha tanulmányozza a standard leírást, s lehetőleg legyen egy jó fényképe vagy rajza is a fajtáról.

 
Kép

Csakúgy szenved a hőségtől

Sok tulajdonos nem gondol arra, hogy ebe szinte elviselhetetlenül szenved a tűző napon hagyott autóban, az árnyékot nélkülöző udvarban, kutyakiképző iskolákon, továbbá a kiállítások napsütötte ringjeiben. Számos kutya kapott már hőgutát az 50-60 °C-ra felmelegedett autóban, noha az ablakok résnyire nyitva voltak. Az ilyen magas hőmérsékletet csupán 20-30 percig képesek elviselni.

Végzetes lehet a kutyára a nyári kerékpáros kirándulás is, mivel nemcsak a nap sugarai érik, de a kövezetből vagy a beton útburkolatából is hő sugárzik. Különösen káros hatással van a kutyára a levegő magas páratartalma. A túl nedves levegő még megfelelő hőmérsékleten is álmosságot, légzési nehézséget okoz. A meleg, nedves levegő megakadályozza a tüdőből, valamint a kutya nyelvének felső részétől történő vízpárolgást, fokozva a test átmelegedését. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál kisebb legyen a páratartalom. Zárt helyiségben 18-20 °C-on 40-70% a kedvező páratartalom, 30-40 °C-on azonban nem haladhatja meg a 30-40%-ot! A 70%-nál magasabb páratartalom pedig - függetlenül a levegő hőmérsékletétől - kifejezetten káros a kutyára!

Kedvencünket egyébként úgy óvhatjuk meg a káros hőmérsékletű és páratartalmú levegő kedvezőtlen hatásától, hogy ilyen esetben nem visszük kiképzésre, óvjuk mindenféle nagyobb megterheléstől. Nagy melegben, igen erős napsütésben árnyékos helyen tartsuk az ebet. Teste felfrissítésére fürdessük meg, illetve tusolásszerűen frissítsük fel. Tiszta, friss víz legyen mindig előtte, hogy szomját bármikor csillapíthassa.

Kutyahidegben...

A hóviharban alvó szánhúzó kutyák látványa - legalább képről - ismerős mindannyiunknak. Mínusz negyven fok és erős jeges szél még mindig kevés ahhoz, hogy halálra fagyjanak. A hideghez akklimatizálódott kutyák általában vastagabb bundát növesztenek, s ha elég vastag takaró van alattuk, nulla fok mellett a lehető legnagyobb kényelemben élnek olyan kunyhókban, amelyeknek még ajtajuk sincs. Furcsa módon érvényes ez a viszonylag rövid szőrű kutyákra is!

A kutyák gyakorlatilag tehát hidegtűrők. Felöltőnek ott a bundájuk, s a bőrük alatt tartalékolnak elég zsírszövetet ahhoz, hogy védve legyenek a nagy hidegben is. Ez természetesen csak a hideghez akklimatizálódott állatokra vonatkozik. Sokszor előfordul, hogy fűtött lakásokban tartott kutyák elpusztulnak a hidegben, ha elvesznek vagy kilökik őket az utcára. A megfigyelések viszont azt is igazolták, hogy a szabadban tartott ebek, ha napközben bizonyos időt a házban töltenek is, mégsem éreznek semmilyen kényelmetlenséget éjszaka, amikor újra lakáson kívül tartózkodnak. És természetesen öltöztetni sem kell őket.

Ha a kutya túlságosan átfázik, akkor reszketni kezd. Ez nem más, mint apró izomrángás, ami meleget szabadít fel, hőt fejleszt, és így az állat egy időre ismét megtermeli a szükséges testmelegét. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nagy hidegben, hóviharban kutyáinknak nincs szükségük védett, jól alkalmazott, biztonságosan szigetelt nyugvóhelyre. A testhőmérséklet hirtelen csökkenése ugyanolyan káros az állatra, mind a gyors hőmérséklet-emelkedés. A hirtelen nagy lehűlés megfázást, sőt megfagyást is okozhat.

Az éghajlat és az időjárás egyébként jelentősen befolyásolja a kutya fejlődést, egész élettanát. Hideg éghajlatú vidékeken a kutya általában alacsony növésű, vastagabb szőrzete van. Hegyvidéken erős, fejlett mellkasa alakul ki, s az állat vére gazdagabb lesz vörösvérsejtekben, hemoglobinban.

Mindenesetre - hála a farkas őseiktől örökölt kiváló képességeinek - kutyáink, ha elég idejük van rá, jól alkalmazkodnak tűző naphoz, jeges szélhez...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

samunai@citromail.hu

(Nemes Ildikó, 2013.05.01 13:57)

Az lenne a kérdésem, hogy a tibeti terrier felnőtt kutyámnál használhatom e az elhalt aljszőr kiszedő fésűt? Sehol nem látom a neten hogy használnák, de ha vedlő kutyafajta és túl sűrű a szőre akkor csak nem ártok vele nem ?